RAMMSTEIN - Szerelmes dalok másképp Már-már úgy volt, hogy feloszlanak, erre - a média által - a németek egyik legfelháborítóbb csapatának kikiáltott Rammstein váratlanul egy új albummal jelentkezik a napokban. A teátrális metal koronázatlan királyainak legutóbbi hanghordozója, az egyszerre mesteri és bizarr Mutter immár túllépte a hároméves kort, vagyis ideje volt már egy friss CD kibocsátásának. A legfurcsább az egész szituációban mindössze az, hogy a Reise, Reise c. alkotást a legnagyobb titokban készítették, minimális információt kiszivárogtatva róla. Persze a rajongók előtt nincs titok. Legalábbis sokáig nincs. Annyit már előzetesen is tudni lehetett, hogy az album zenei anyagát többek között Spanyolországban rögzítette a sextett, illetve, hogy a sávok keverését sem Németországban végezték Stefan Glaumann hangmérnökkel, valamint - a már-már hetedik tagnak számító - Jacob Hellner producerrel. Aztán a lemezmegjelenés csak tolódott és tolódott, egészen szeptemberig, közben pedig augusztus 30-án világszerte napvilágot látott a CD első kislemeze, nevezetesen a "Rosenrot" munkacímen futott "Mein Teil". Ezen a maxin a címadó darab háromféle remixe is helyet kapott, két ízben a Pet Shop Boys, illetőleg Arthur Baker jóvoltából. A fogós nóta klippes változata kissé (nagyon?) perverz képi világával akkora sikert aratott, hogy bár több helyen is tiltólistára került, azért a német slágerlistán azonnl a második helyen nyitott. Amennyiben hasonló nívójú és lehengerlő erejű lesz a második kislemeznek kiszemelt "Amerika" c. számuk is, meg persze hozzá - Jörn Heitmann rendező (Sonne, Ich will) által - elképzelt képi világ, nem érheti csalódás a Rammstein rajongókat. Főleg, hogy a Reise, Reise album megjelenését ünnepelvén a hat katonás szigorú indusztriális harcos novemberre tizenhat állomásos, európai miniturnét is leszervezett. A nagy érdeklődésre való tekintettel azonban a szervezők egy plusz időpontot (2004. 12. 12. - Dortmund, Westfalenhalle) is beiktattak a menetrendbe, ám az még hagyján,hogy Budapest nem szerepel az állomások között, de Bécs sem... És ha már az apró sérelmeknél tartunk, elég nagy felháborodást keltett a minap a Rammstein menedzsmentjének az a húzása, amikor bezáratták a legismertebb európai rajongói oldalt a www.rammsteinfan.de-t. A honlap szerkesztőjéhez a csapat nevében egy háromoldalas dokumentumot juttattak el, melyben kifejtették álláspontjukat arra vonatkozóan, hogy ha nem távolítja el az oldalt a szerverről, és nem adja át a domain tulajdonjogát a a menedzsmentnek, akkor 75.000 euró megfizetésére kötelezik. Ha viszont eleget tesz a kérésnek, akkor csak ezen büntetés töredékét fizettetik ki vele. Az indoklásban az állt, hogy a weblap visszaélt a Rammstein-nal, mint védett névvel, s szerintük ez a visszaélés abban nyilvánult meg, hogy a weboldal elhelyezett fizetős hirdetések (ebay, online pólóbolt stb.) nem különültek el szervesen a weblaptól, és úgy jelentek meg, mintha a Rammstein támogatná ezeknek a hirdetéseknek a tulajdonosait. Elég halovány indok, az már egyszer biztos. Abból a kevés információból, amit a lemezzel kapcsolatban kiszivárogtattatok, az derült ki, hogy ezúttal Spanyolországban dolgoztatok az új albumon. Lehet, hogy nem túl eredeti a kérdés, de csábított benneteket a tenger és a napfény? Paul H. Landers (gitár): A szerzeményeink alapötletei mind otthon, Berlinben születtek. Az utólagos munka szempontjából viszont nagyon jó, ha el tudsz szakadni a mindennapoktól, a családtól, és ehhez külföldön a legoptimálisabbak a körülmények. Így csak a zenére koncentrálunk és a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból. Az új album címe - Reise, Reise - ami lefordítva Utazás, utazás-t jelent. Azt hiszem, ez némi magyarázatra szorul... Christoph Schneider (dob): Ez az egész életre utal. Ezúttal a legtöbb szám a szerelemről szól, és mivel írtunk egy dalt Reise, Reise címmel, úgy gondoltuk, hogy ez lehetne akár a lemez neve is. Gondolj csak bele, mi már beutaztuk az élet összes érdekes állomását, úgyhogy képesnek éreztük magunkat erre. Azt tudjuk, hogy ismét Jacob Hellner producerrel dolgoztatok, ám az igaz, hogy Svédországban készítettétek a felvételeket? Schneider: Pontosan, illetve Franciaországban. A gitárokat és az énekrészeket viszont Spanyolországban. Mikorra várható egyébként az új nagylemez megjelenése? Folytatjátok a Mutter CD-vel elkezdett irányvonalat, vagy lesz valami változás a zenében? Paul: Az új anyag szeptemberben lát majd napvilágot, és ha már az új irányvonalról kérdeztél, akkor azt tudom mondani, hogy már a Mutter albumon is kevesebb sequenceres téma és breakbeat volt, mint az azt megelőző Sehnsucht lemezen. Most már a negyedik korongnál tartunk, és ezen még kevesebb ilyesmi lesz hallható, visszatérünk a hagyományos hangszerekhez, mert már nem érezzük a fejlődést a szintetizátorok és a sequencerek kapcsán. Érdekes, hogy ezt mondod, mert amit hallottam az új dalokból, azok valóban direktebbek, a szokásosnál több akusztikus gitárral valamint élő dobokkal. Sőt, a Los című nótában még amolyan bluesos hatású riffet is felfedezni véltem... Richard Kruspe-Bernstein (gitár): Tényleg több élő dolgot próbáltunk játszani ezen az albumon, és a gépi témák már korántsem annyira számottevőek. Azért teljesen mégsem vetkőztetek ki önmagatokból, hiszen találkozhatunk szintetizátoros betétekkel is a háttérben... Richard: Igen, de ezek már nem olyan erőteljesek, mint azelőtt. Schneider: Igyekeztünk kevesebbet használni az efféle megoldásokat. Nem lett volna értelme újból elsütni a múltkori dolgokat, ehelyett megpróbáltunk több életet belevinni a zenébe, továbbá új ritmusokkal kísérleteztünk. Az egyik kedvenc számom az albumról az Amerika, amely a második maxi-várományos tételetek. Ez mintha egy kicsit nagyobb politikai töltettel bírna, mint a többi mű... Richard: Nem, ez korántsem politikus. Tudod, mindenkinek más a véleménye Amerikáról, és mi inkább ironikus módon fejtettük ki a nézeteinket egy olyan kultúráról, amit minden megtalálhatsz. Egyáltalán nem negatívan álltunk a témához, inkább pozitívan, és mivel bárhova is mész, találkozhatsz az amerikai szemlélettel, felfogással, ezért eljátszadoztunk ezzel a gondolattal. Furcsa módon viszont az Amerika refrénje eléggé feltűnően hasonlít a svéd The Sounds slágerére, a Living In America-ra. Ez véletlen lenn? Schneider: Megleptél, mert tényleg nem ismerem ezt a számot! Richard: Nekem inkább úgy hangzik, mint egy Beatles-darab (nevet, és elkezdi énekelni a "We're all living in a yellow submarine" sort). A Mein Teil kislemezetekre a brit szintipop legendák, a Pet Shop Boys tagjai, illetve egy ismert amerikai DJ, a Bob Dylannel, Bruce Springsteen-nel, Beastie Boys-szal, meg a New Orderrel is dolgozott, producerkedéssel is foglalkozó Arthur Baker készített két, illetve egy remixet. Hogyan jött az ötlet, hogy a könnyedebb irányvonal képviselőivel dolgozzatok együtt? Paul: Nos, egy remix esetében nagyon érdekes dolog, hogy a zenénk az eredetihez képest egészen eltérő megvilágítást nyer. Új dimenziók felé nyílik ezzel kapu, mivel ők másképp gondolkodnak a dalokról. Igazából, amikor felötlött bennünk a remixek gondolata, akkor sok előadót megkerestünk, de a legtöbben egyszerűen nem értek rá, hogy ezzel foglalkozzanak. Szerencsére a fent említettek tudtak időt szakítani a munkára, így elkészülhettek a felvételek. Amint már utaltunk rá, a Pet Shop Boysék két különböző átgondolással (You Are What You Eat Mix és There Are No Guitars On This Mix) járultak hozzá a Mein Teil maxi sikeréhez. Mennyire vagytok elégedettek a végeredményekkel? Schneider: Nekem tetszenek, táncolhatóak, és számukre ezek már valószínűleg a hardfloor határát súrolják. Én személy szerint egy sokkal szoftosabb mixre számítottam tőlük. Miért pont a Mein Teil számotokra készítettétek az első klipet? Paul: Azért a Mein Teil-ra, mert úgy gondoltuk, hogy ez a nóta jó kis beharangozó lehet maxi formájában, és reméltük, hogy a rádiók is játszani fogják majd. Ezzel mindenkivel tudathatjuk, hogy a Rammstein újra itt van. A második kislemez Amerika címmel jelenik majd meg, viszont az első klippről csak annyit mondanék, hogy a zenekar hangszerek nélküli előadása látható benne. Nem könnyű ezt megoldani, nekem ezt elhiheted... Tisztában vagyok vele, de én csak boncolgatnám ezt a számot és klipet, elvégre a kannibalizmus, valamint a főtt szar (...) a központi témái. Ha jól tudom a német kannibál, Armin Meiwes története ihletett meg benneteket, akinek a sztorijával nem is olyan régen tele volt a sajtó. Schneider: Így van, a dal két fickóról szól, akik az interneten ismerkedtek össze csak azért, hogy az egyik megegye a másikat! Egy pasi egy áldozatot keresett, akit megölhet, méghozzá annak szabad beleegyezésével. Nagyon őrült történet volt, és Till írt erről egy dalszöveget. Szóval miután ez a két ember szexuálisan kielégítette egymást, fogták az áldozat fekáliáját - innen a Mein Teil, azaz az "Én részem" cím - és mindketten ettek belőle! Vagyis a szerencsétlen megette a saját szarát! Ezután a kannibál elvégezte a munkáját, tehát megölte ezt a félkegyelműt, és a testrészeit betette a mélyhűtőbe. Az egész teljesen titokban zajott, és hétvégénként ebből a húsból csinált magának kaját, paradicsommal meg különféle zöldségekkel. Állítólag életében először érezte úgy, hogy van egy igaz barátja... Itt az ideje, hogy témát váltsunk. Voltak ugye a zenekaron belül az utóbbi időben bizonyos nézeteltérések. Gondolok itt arra, hogy eléggé megviselt benneteket a népszerűséggel járó stressz és nyomás és hogy a gitárosotok, Richard Kruspe-Bernstein is új bandájával, az Emigrate-tel dolgozgatott... Paul: A zenekartagoknak időnként túl sok ötlete támad és ezek mindegyikét persze nem tudjuk a Rammstein keretein belül felhasználni. Úgyhogy, amikor valaki talál, vagy alakít egy másik brigádot saját elképzeléseinek megvalósításához, akkor azt szabadon megteheti, szó sincs ezek miatt ellentétekről. Nálunk mindenki kiélheti ilyen irányultságait, hiszen a Rammsteinban is saját jószántunkból játszunk, senkit nem zavar, amit a másik csinál. De azért az csak nem tagadjátok, hogy hat taggal nagyobb a konfliktusok száma is, mivel több ember többféleképpen gondolkozik... Richrd: Persze ennek mindig vannak jó és rossz oldalai. A jó, hogy olyan sokféle embertípus van a bandában, hogy rengeteget tanulhatsz magadról. Olyasmi ez, mint egy "önképző kör", egyfajta terápia, és megjárjuk az élet különböző állomásait a szeretettől a "már nem értelek meg tovább" fázisig. A végén persze mindannyian hozunk kompromisszumokat a másikért, elvégre ennek az együttesnek szüksége van valamennyi tagjára. Akkor ezek szerint nem is akartatok feloszlani? Schneider: A legutóbbi album után volt egyfajta krízisünk. Nem mondtuk, hogy feloszlunk, de valóban voltak problémáink. Új utakat kellett találnunk, hogy folytathassuk. Richard: Ez a csapat már 10 éve együtt van, és még sohasem jutottunk el egy törésponthoz, ami ugye egy jó dolog. Schneider: Így van, ám azért olykor ez már nagyon fárasztó is tud lenni. Például egyfolytában olyan közös döntéseket kell hoznunk, amik mindannyiunknak megfelelnek. Az egyik alkalommal. a színpadi öltözékről beszélgettünk, és mivel nem találtuk meg a közös nevezőt, a végén fekete farmerekben mentünk fel a deszkákra. A demokrácia fekete oldala... Richard: Demokrácia... Ebben a zenekarban nincs egy olyan vezető sem, aki arról döntene, hogy "ez sohasem történhetne meg". Természetesen többen is próbálnak erre törekedni, de aztán visszafogják magukat, mivel valamennyien részei a Rammstein gépezetnek. A közelmúltban beleszaladtunk egy-két Rammstein emlékalbumba, mint amilyen a 2002-es Battery volt, továbbá már nálunk is van hivatalos Rammstein feldolgozás zenekar, a Steinzeit. Mit szóltok, hogy már benneteket is elért ez az úgynevezett tribute hullám? Ti szerepeltetek valaha is efféle - tisztelgő - albumon? Paul: Nagyon megtisztelő számunkra, hogy más zenekarok a mi dalainkat választják feldolgozás szintjén. Igazán jó érzés, hogy nemcsak a közönségnek tetszik a zenénk, de a zenészkollegák figyelmét is felkeltjük vele. Mi - ha jól tudom - még nem kerültünk fel ilyen jellegű kiadványra. Azt hallottuk, hogy a Sonne c. szerzeményetek a Mutter albumról annak idején eredetileg Vladimir Klitschko számára készült, mint bevonuló zene. Miért nem lett mégsem az belőle, illetve szeretitek egyáltalán a boxot? Paul: Túl keménynek találtatott a dal, így nem használták fel, mint bevonuló zenét. A boxot egyébként nem szeretjük különösebben, viszont Vladimirrel barátok vagyunk. Az ősszel egy lemezbemutató európai turnéra indultok. Nagyjából hány állomásos lesz a körút? Egy darabban tudjátok majd le, vagy több részletben járjátok a helyszíneket? Paul: A helyeket és időpontokat már nagyjából véglegesítettük, és a dátumokat mindenki megtekintheti honlapunkon (www.rammstein.com). Az biztos, hogy két részre bontjuk a turnét, lesz egy november/decemberi és egy február/márciusi. Csak európai megállók lesznek, vagy átruccantok más kontinensekre is? Paul: Első nekifutásra Európát célozzuk meg, az Egyesült Államok csak később jöhet szóba. Ahogy az állomásokat láttam, Magyarországot ismét elkerültétek. Találkozhatunk majd veletek hazánkban esetleg a közeljövőben? Paul: Egyszer már jártunk Budapesten, egy fesztiválon. Az a helyzet, hogy még én sem tudom pontosan, milyen helyszíneket ejtünk útba a koncertkörúton, erről a turnészervezőket kellene megkérdezni. Ha rajtunk múlik, a lehető legtöbb helyre el fogunk látogatni.